Új tali
2009 február 20. | Szerző: kisbeo
Hát igazság szerint elég vegyes volt: jó is, rossz is….nem tudom, talán döntetlen az állás?!
Két hét nem találkozás után…
Szóval szokás szerint tali a klubban….szokás szerint előbb jött, én is előbb bent voltam, rögtön elkezdtem hülyéskedni vele…az tetszett neki: főleg mikor a saját művéről beszéltem vele, na az nagyon tetszett 🙂
De aztán volt ott egy csajszi, új, és igaz nem ő szólt hozzá, mármint Olajbogyó, de amikor kaját kért, mert éhes volt, a csaj odaadta a kekszét és ennek hevében helyből elkezdett flörtölni vele – egy nyomorult száraz kekszen!!!és egyesek ilyeneken is tudnak flörtölni – őrjítő!
Máskor megőrültem volna a féltékenységtől , most próbáltam nem tudomást venni a dologról…bár az már szarul esett, h. nemcsak flörtölt vele, hanem nézegette is (bár igaz a csaj hozzám hasonlított kinézetben…). Bár ez már azután volt, hogy megjött VéPé az “örök rivális” és lazán vállamra tette a kezét úgy puszilt meg…erre Olajbogyó beletemetkezett mellettem a laptojába, majd átült a másik oldalamra kicsit messzebb tőlem…
Na ezek után láttam, h. stiröli a csajt….meg kérdezgette a véleményét egy-két dologról…na mindegy, most mindent “lenyeltem” a cél érdekében…Viszont sajna így velem se volt szemkontaktja (pláne nem az a jó mély elmerülős…)
Végre elment a csaj, engem meg “kitúrtak” a helyemről, erre én fúrakodtam be közé és egy másik srác, Kristóf közé….szorosan mellette (ekkora már elment a csajszi asszem)….aztán VéPé beült a másik odalára, erre kiugrott közülünk és leült velem szemben….(újabb minuszpont), viszont a lábai felém mutattak végig, sőt nyújtogatta felém…és nem mondanám, h. nem nézett volna rám vagy nem beszélt volna velem…de semmi komoly nem jött le nekem…
Aztán volt az h. a randizás szóba jött mint téma:és VéPé beismerte h. nem tud randizni, mire Olajbogyó hevesen védte a randizás intézményét….ezen vitatkoztak egy sort.
Aztán már indultunk haza, együtt mentünk ki négyen, és közben halkan visszakérdeztem VéPé-t, hogy ő tényleg nem szeret randizni? – és elöször a dög szintén halkan válaszolt, de mikor meglátta Olajbogyót, hangosra váltott és közölte: ha randizna is, velem kezdené (hihi, jó vicc, már házas), és ott nyomatta a szövegét…Olajbogyó mélyen hallgatott…de jött mellettem. Aztán volt egy kérdésem egy internetes csevegőprogival kapcsolatban, azt Olajbogyóhoz intéztem, erre nem közbeszólt VéPé, mire Olajbogyó maga elé rántotta másik srácot és duzzogva lemaradt….
A sarkon próbált elbúcsúzni tőlünk, de én “ki voltam tanítva” és mondtam, h. én is szeretnék arra menni, amerre ő ha nem gond…erre ari volt, mert meglepődve, de kedvesen morogta az orra alá: “ha ezt szeretnéd”. Mondtam igen, és elmentünk ketten másfelé, próbáltam kicsit szóval tartani, hol ment hol nem…meg néha hozzáérni a vállammal, ami azért is sikerült, mert jó halkan mondott egy -két dolgot, tényleg oda kellett hajolnom, h. halljam az utca zajában.
Igaz most ezeket a gesztusokat nem viszonozta . de legalább nem is húzódott el (máskor ő szokott ilyeneket kezdeményezni!). Aztán mikor elváltunk, végigsimitottam a karját úgy búcsúztam el tőle, erre azért utánam szólt, meg úgy maradt utánam fordulva, amig továbbindultam…
Hát ennyi…ha magában nézem kevés…ha a többivel előtte, akkor talán érthető…
Csak hiába mondta nekem a tanácsadónőm 😉 hogy számíthatok néminemű visszautasításra egy ideig, én eléggé kiakadtam, mert olyan lemondásfélét éreztem nála….hogy most mondott le erről az egészről…most?! amikor végre felfognám és viszonozni tudnám a dolgait??? jaj ne mán!
Skype
2009 február 15. | Szerző: kisbeo
Hiányzik, hiányzik, hiányzik!
Most üzemeltem be a Skype-omat és keresgéltem rajta ismerősöket, erre nem megtaláltam rajta???? Őt! aki még emailezni is nehezen kezdett – szóval nem tartja magát egy technikai zseninek!!!! és tuti ő az, egyezik az emailcíme!
És majd beleszakadtam, hogy nem vehetem föl, mint partnert (még), még ha nem is beszélgetnénk, de olyan jó lenne látni, hogy ott van vagy ilyesmi…
Jaj! ez olyan nehéz! bárcsak már elindulna valami, legalább tudnám, mit érez, hogy van most velem….
Újdonságok
2009 február 15. | Szerző: kisbeo
és milyen meglepő helyekről! 🙂 Egy kártyavető tanfolyamra járok, és mit ad isten, csak előkerült ez a párkapcsolati problémám és megint előrelendítettek egy dologgal: hogy hát én keverem a tartós párkapcsolat és az egyszerű viszonykezdés jelzéseit!!!! Hát tényleg nem tudtam h. ez különválik…:?
De igen! Az ami a tartós párkapcsolatnál előny: pl. kivárások, illemszabályok, az egy szexkapcsolatnál értelmetlen – ott az a szabály h. nincsen szabály! 😀 ha hiszitek, ha nem, ez nekem nagy újdonság volt! a kártyán is kijött, hogy végre el kell különítenem a baráti és a női jelzéseimet, mert ez így összezavarja a srácot totálban.
Szóval amin az előbb elménckedtem, hogy ki kit kísér haza meg ilyesmi, az tök felesleges: a lényeg h. minden módon ki kell mutatni a vonzódást (aztán a másik v. reagál vagy nem…), de elvileg ez itt nem lehetne probléma, mert már igenis kimutatta h. vonzódik hozzám, csak a csökött agyam nem fogta ezidáig….
A másik viszont, hogy miután már jó párszor elutasításnak vehette a viselkedésem (hát ha utánaszámolok legalább 4-5x), akkor ne csodálkozzak ha ő is jön nekem párral!!! szóval le kell küzdeni a büszkeséget és azt is elfogadni ha nem fog rögtön a nyakamba borulni, csak mert én másképp próbálok viselkedni…
És hogyan másképp? erre is kaptam tippeket: hát rajta felejteni a szemem (ez megy:)), ha visszanéz rámosolyogni (ez nem igazán :S), érdeklődni felőle és dícsérgetni őt, ha találkozunk örülni neki és kimutatni! (ez is nehéz :S), ha nem találkozunk, békén hagyni, nem zsörtölődni, nem fennakadni, nem hisztizni stb. ez a kapcsolat nem erről szól csak és kizárólag az élvezetről! ;)))))
nehéz feladatok ezek ám nekem!!!! Főleg h. a legutóbb leírtak után megint volt már tali, de azt jól elcsesztem/ük : veszekedést szítottam, mert feszült voltam. Ő meg talán elöször zavarban (amit persze én elutasításnak véltem), hisz próbáltam kedveskedni neki – ő meg “hagyjál békén”, grrrr! 🙁
Akkor én rágtam be, mire ő megnyugodott – és akkor már hiába próbált szólongatni, meg kedveskedni, még ránézni sem voltam hajlandó, nemhogy! Mégis hazafelé együtt jött velünk – igaz csak azért, mert azzal a sráccal, VéPé-vel indultam haza, akire hulla féltékeny…erre mindenki azt mondta, tuti, azt akarta megnézni, hogy vagyok én a sráccal – csak hát abból nem sokat láthatott, mert a sráccal nem is beszélgettem, csak ővele veszekedtem, ez meg persze neki nem tűnt fel, hogy miért is csak vele foglalkozok, ha ott a Másik is???? Azért akkor úláccik, ő sem egy Supermanus az ismerkedésben – mégha úgy is látszik. : /
Szóval utána meg elkezdtem neki nyafogni levélben, hogy milyen izé volt…erre végül is rendes volt, mert elnézést kért és mentegetőzött – persze ál-kifogásokkal 🙂
Aztán megint békülni akartam, hívtam moziba (ahova többen mentünk volna a csoportból), erre persze visszaírta, h. nem ér rá…:((((( Erre visszaírtam h. végül is én sem…:)
Erre a következő klubnál nem is akart jönni, de én sem akartam menni, mire “tök véletlenül” a klubvezető lemondta az egész talit….hm!
De utána héten is volt talink, filmet néztünk, és hát arra aszittem h. eljön….de arra sem…állítólag dolgoznia kellett…nekem azóta se szólt semmit, mondjuk most tartom magam ahhoz amit mondtak nekem, úgyhogy én se zargatom…
De azért ez egy kicsit szar így…szívesen írnék neki egy dícsérő dolgot, de azt se tudom, h. szabad-e?! Viszont Valentin napra se kaptam semmit,még egy utalást se….ez se valami szívderítő….
Most nem tudom, csak azért vonult ő is vissza, mert én is? vagy mert tényleg sok a dolga? vagy mert ő is úgy van: ha lát, jó, ha nem, az is?
Húh! mondtam én h. nehéz ez így nekem! És már időnként nagyon hiányzik . ez már a harmadik hét…és előtte minden héten egyszer v. többször taliztunk még ha csak szakmailag is…és nem tudom mi lesz jövő héten? jön egyáltalán? vagy betemette a lavina??? most szurkoljatok nekem! 🙂
Talán csók…
2009 január 21. | Szerző: kisbeo
Nos hát tegnap is volt talink a klubban…és utána affranc érzés, mert lehetett volna puszi is meg tán más is…ha én merészebb vagyok és ő nem menekül…pedig “direkt” megszervezte h. a végére kettesben maradjunk, mindenkit elintegetett, utána viszont mégis elrohant….ki érti ezt? Most már azon gondolkoztam, hogy azért csak el lehetett volna kapni ott kettesben egy köszönet-puszira (ugyanis nekem csinált meg ott egy anyagot), amiből ki tudja, esetleg…más is lehetett volna???
Pedig már az elején azzal fogadott, h. hozta nekem az anyagot…csak aztán sokat kellett megbeszélnünk csoportosan..de közbe nagyon édes volt, mert amikor az egyik srác példálózott velem, akkor egyből a védelmemre kelt nagy elánnal – tökre meghatódtam! 🙂 És persze megvolt a szokásos “féltékenykedés” is 🙂 VéPé felé, aki a csoporttársunk, kicsi, szőke srác és kifelé nagypofájú, de ari, befelé viszont olyan prűd! 🙂 De mindig nekiesik Olajbogyó, mert eleve van egyfajta rivalizálás köztük, ha meg felém tesz gesztust a srác, akkor kitör a parasztgyalázás…
De ezen gesztusoknak hála, már éreztem azt a nyitottságot, amit múltkor pl. nem, hogy igenis fontos vagyok neki, meg minden….akármilyen szinten is….de amikor végre tök egyedül maradtunk, akkor meg v. fáradt volt (amit mondogatott) vagy kitört belőle az Uránusza, ami menekül a kötöttségektől, mert alighogy megmutatta az anyagot, már sürgetetett is h. menjünk….de akkor meg miért kellett megvárni mindenkit h. elmenjen??? ha csak annyit akart, h. fogom és átküldöm neked emailen – ezt az ott eltöltött2-3 órában simán megtehette volna, nem?
Na jó, azért próbáltam hozzá kicsit odabújni, hagyta, de nem viszonozta, valószinüleg azért sem jutott nagyon eszembe puszizkodni…aztán elindultunk hazafelé…erre megyünk egy darabot, és akkor jutott eszébe, h. otthagyott vmit. Jó, akkor menjünk vissza, megmondtam, h. visszakísérem, ennek örült, de csak a kapuig kísértem, aztán már otthagytam…kicsit problémán van ezzel a ki kit kísér hazafelé metódussal, őszintén szólva. Mert ugye még azt sulykolták belém boldogult ifjúkoromban, h. a fiúk kísérik haza a lányokat, és akkor most én kísérgessek egy fiút???? kicsit ellenérzésem van/volt…de ha meg otthagyom, mint előtte oly soxor, akkor meg nem épül sehogy a kapcsolat…tudom ez hülyén hangzik, de mégis így van….utána kijött h. ez jó volt ez a kísérgetés – de azért még meggondolom a továbbiakban hogy legyen!
Viszont az tetszett h. marha zavarban volt, mind amikor a postaládájába kellett belépnie és én odahúzódtam mellé, kétszer is elütötte a belépési kódját, meg h. a cuccát is otthagyta…:)
Na és az is jó volt, h. ma elküldtem neki emailen a javított anyagom, erre rögtön! jött a válasz, h. igy-meg úgy ezt azt nézzek még meg benne – amiket kérdeztem még…egy időre rá én is válaszoltam, az már rövidebb és lazább volt, arra még nem jött válasz….
Ezt így átolvasva, tudom, elég nyvalygósnak hangzik, olyan nincs is semmi kapcsolat köztetek állásnak – de hát itt nem utalgattam vissza az elmúlt egy év történéseire, hogy hányszor közeledett és hányszor utasítottam el, meg hasonlók, szóval h. mik vannak a háttérben, de majd talán szép lassan mindenre fény derül….reméljük pozitivan:))))
Visszafelé
2009 január 19. | Szerző: kisbeo
Az egyik, h. még régen álmodtam vele, nemsokkal a megismerkedésünk után (2x is!) és igazából nem voltak jó álmok:
az elsőben egy lakásban voltunk vele (én és a barátnőm) ő aludt, mi meg átkutattuk a holmijait, mert arra kerestünk bizonyítékot h. egy körözött gyilkos…de aztán nem találtunk, csak nagyon féltem, h. felfedez minket…de végül is felébredt és nem volt semmi gond….
A másik álmomban meg ő és a haverja (Nyuszifül) akik a klubbunkat vezetik szerepeltek, és az egész arról szólt, h. ők jövőre el fognak menni és már nem fognak velünk foglalkozni – és az viszont tényleg bevált!!!! mert mostanra odajutottunk, h. bár hivatalosan még mindig ők a vezetők, de új munkahelyre mentek, megházasasodtak meg minden, és igazából már csak látszatból csinálják dolgokat….
Azért van vmi ezekben az álmokban! 🙂
Ja a másik dolog: tavaly a Bolond tarot-kártyát húztam az évre (mint most a Főpapot), és tavaly novemberre is a Bolondot mellé meg a Botok 6-ost segítőnek. A Bolond a nyitottságot és spontaneitást jelenti, a botok 6-os meg a jó hírt, sikert, magabiztosságot. És pont abban a hónapban volt utoljára alkalmam eddig, hogy közelebb kerüljek hozzá, mert megint egyszer összeszedte magát és kezdeményezett (nagyon aranyos, romantikus mégis szexis módon, még szívecskéket is rajzolt nekem!) és hülye állat! pedig mikor már felforrósodott volna a levegő – fogtam magam és leléptem tőle…pedig úgy-de úgy nézett! ahogy csak ffi tud nőre…de én, én még mindig nem mertem maradni – és félreértések elkerülése végett nem attól féltem ami megtörténhet, hanem még mindig attól, h. NEM történik meg! és csalódni fogok!!!! Egyszerűen nem bírtam elhinni, h. ennyire kellenék neki!
Persze ebbe belejátszhat az is, h. ő nem szóban fejezi ki az érzelmeit, hanem sok-sok apró gesztussal, én viszont a szavakból értek….és nehezen megy a gesztusnyelv – szóval mintha a szuahéli egy albánnal akarna társalogni – hát katasztrófális az eredmény időnként, én mondom!!!!
Folyt.köv.
2009 január 19. | Szerző: kisbeo
Szóval a két bejegyzéssel előbbiekhez: mint mondtam, végül is ahogy hülyén viselkedett péntek este, másnap már szinte ébredés után írhatott nekem, mert ki van fenn szombaton hajnali n10 előtt???? 🙂 Szóval h. küldjem el az anyagomat – hát elküldtem…ugyan némi tétovázás után szombat este….
És életemben elöször megírtam h. igenis bántott a viselkedése de már nem…:) de azért örülök, h. nem sunnyogott tovább, legalább írt, én meg tettem egy személyes megjegyzést ami még a tavaszi dolgaira utalt….kivi leszek h. fogadja majd?
Szóval mert h. megfigyeltem egy érdekes tendenciát nála (visszamenőleg): amikor megismerkedtünk kb. 1 éve, akkor állandóan a barátja tökéletes párkapcsolatáról áradozoztt nekem. Hogy az milyen szép!
Aztán elhozott nekem dvd-n egy filmet amiben a főhős egy férjes asszony szeretője lesz (én is foglalt voltam) és akkor meg arról áradozott, hogy az a szerelmi szál milyen szép!
Aztán, telt-múlt az idő, mi nem jöttünk össze, és arról kezdett áradozni hogy milyen szép az amikor nem jön össze egy pár, csak álmodoznak egymásról…!
Ez már mostanában volt, és kezdett gyanús lenni – úgyhogy most a levélben tettem egy visszautalást az akkori megjegyzéseire (márha emléxik még rájuk!:)) hogy most már én is szépnek tartom azt a filmbeli szerelmet (merthogy nemrég adta le azt a filme a tévé). Na erre vagyok kivi, h. leesik-e neki a célzás, és ha igen, hogy fog-e rá reagálni?
lehet h. ez egyeseknek bonyolultnak hangzik, meg ködösnek tán 🙂 lehet h. az, de nálunk ennél nyíltabban nem hiszem h. lehetne, mert már soxor elbasztam vele, mert nem értettem a jelzéseit, én is foglalt vagyok, most már ő is (vagy legalábbis asszem volt egy kalandja), szóval most már nagyon óvatosak vagyunk egymással – és ő is hol közelebb enged magához, de akkor fellobban benne a tűz és akkor gyorsan eltuszkol, hol meg ellökdös, de ha túl messze megyek, akkor megőrül a féltékenységtől és utánam jön…szóval evvan…majd meglátjuk
Plútó-Vénusz 2.
2009 január 19. | Szerző: kisbeo
El tudsz képzelni két olyan embert, ffi/nőt, akit csak a testi vágy tart össze? Pontosabban a be nem teljesülő testi vágy? És hiába próbálnak más síkokon is kapcsolatot teremteni/fenntartani egymással, ha ezen az egy síkon nem oldják meg a kötődésüket, akkor borul az egész.
Sem együtt alkotni, sem együttlenni, de még igazán beszélgetni sem tudnak amíg ez ott feszül közöttük….
Hogyan oldják hát meg? Kommerszen a ffi elmegy máshoz megkapni amit az adott nőtől (úgy hiszi) nem kaphat meg. A nő meg könnyesre sírja a párnáját vágyakozásában?
És ezzel egyre mélyül csak köztük a szakadék – lassan már a föld gyomráig elér…
És vajon mi lehetne a non-kommersz megoldás?
Összejövés? Elkerülés? Megbeszélés? Megállapodás: én az utca jobb oldalán megyek, te a balon, de néha összekacsintunk? Hogy tudjuk, amit más senki rólunk? Hogy együtt is leehetnénk, de külön vagyunk szabad elhatározásunkból – és nem fogjuk egymást foggal-körömmel, allergiával, hisztikkel és sértődésekkel és féltékenykedésekkel….nem tudom kivitelezhető-e? ez vagy maradjunk annál, hogy ez amolyan isten csapása rajtunk???!!!
Plútó-Vénusz kapcsolat
2009 január 19. | Szerző: kisbeo
Azon töröm a fejem hogy vajon van-e értelme egy olyan beszélgetésnek, amiben a viszonyokat tisztázzák…? Pl egy ffi-női Plútó-Vénuszos kapcsolatnál (fő jellemzője az ilyen kapcsolatnak, h. olyan ember vonz ellenálltatlanul aki egyébként a lehető legtávolabb áll a tetszésről alkotott fogalmaidtól!)….amilyen a barátnőmnél is volt….főleg ha adódik hozzá egy Plútó-Ascendens kapcsolat (ahol át akarják alakítani egymást)…kátásztrófa!!!!! 😛 ha nincs hozzá más állás, ami tompítaná a hatást…:( nem szeretném h. abba torkolljon, mint a barátnőméknél, ahol őrjöngve adta ki az útját a muki – bár az sztem már nem is emléxik rá…)
De ha egyszer megőrjítik egymást!!!! Nem tudni jó v. rossz szándékkal teszi, amit tesz…de a másik tuti úgy érzi direkt kibaszásból neki szól a dolog….
Ugyanis mint tudjuk, minden kapcsolat 3 síkon létezhet: szellemi, érzelmi, fizikai. És attól függ a kapcsolat jellege, hogy hány és melyik síkon vannak kapcsolatba a felek:ha mindhármon akkor pl. ideális párkapcsolatról lehet szó, ha mondjuk szellemi és érzelmi, akkor tök jó barátság v. testvérség, ha csak szellemi, munkatársi v. tanítványi, és ha csak és kizárólag fizikain??? asszem nem kell magyarázni…;)
Na de ha ez a helyzet, ámde a dolog nem beteljesíthető, ám a tudatalatti feszültség megmarad, az leginkább egymás baszogatásában merül ki…és vmi totál tudatalatti féltékenységben. És ráadásul triviális dolgokban nyilvánul ez meg…pl. az egyik elmegy beszélgetni vkivel (persze ellenkező neművel:)), s mire visszamegy a másik már berágott és utána a legkedvesebb invitálásra is leharapja az egyik fejét…hát értelmes ez? nem, abszolút, nem! mégsem szabályozható, hiszen annyira ösztönös…
És hogy mit lehet ezzel kezdeni??? Jó kérdés! 😀 Mert ugye vagy egyszerűen összejön a dolog 😀 ha nem,, akkor csak nagy-nagy tudatossággal lehet esetleg kezelni az elszabaduló ösztönöket, indulatokat, ami néha megy, néha nem…azt kell vhogy tudatosítani, h. bár a felkeltett érzetek megvannak de ezért nem a másikra kell haragudni…
Ideális esetben az lenne jó, ami egy másik esetemnél volt (igaz ott csak a két születési uralkodó találkozott pozitivan) hogy teljesen természetessé válika testi érintkezés (ölelés, puszi stb.) de ennél nem kell tovább menni senkinek, ha nem akar…viszont ezzel nem is lenne elfojtva a dolog totálban, mert abból csak csúnya lelki robbanás lesz…Vagy a másik drasztikus megoldás, a fizikai szakítás, mert ennek a kapcsolatnak csak a fizikai távolsággal és bizonyos idő elteltével csökken a hatása.
Viszont ha erre nem képesek a felek, vhogy muszáj testi szinten kiélni, mivel ha mögötte se érzelmi, se szellemi sík nincs, akkor nincs hova átvinni az energiákat. Nincs egyéb tartalom mögötte, tehát fölösleges tkp. erőltetni a többi síkot, mert minek? Ez van! Ez persze a mindennapokban nem azt jelenti, hogy két szót nem tudnak váltani, vagy hogy érzelmileg nem kedvelnék egymást, ó nem, csak éppen nem ez a jellemző a kapcsolatra…
Mégis írt… :)
2009 január 19. | Szerző: kisbeo
Szóval h. ne csak elmélet legyen…pénteken taliztunk (volna) szakmai ügyből kifolyólag Olajbogyóval (amit én próbáltam( személyesre fordítani egy kávéházi meghívással) , amit megígért, de nem biztosra és persze! nem jött el!!! :S Ilyenkor mit csinálsz???
Hát én nem sokat, mert ugye ez össze volt kötve utána egy tényleg szakmai többemberes megbeszéléssel hivatalos helyen. Ott volt. Hívott. Már nem vettem fel – minek? Első megszólalása nem az, h. “bocsi!” v. ilyesmi elcsépelt duma, á dehogy! csak annyi: “Hívtalak!” – ha nem mondja, észre se veszem! Utána “nagy menekülés” végig a megbeszélés alatt (nem ült mellém, nem kedveskedett semmi, utána is pánikszerűen távozott) – sajnos ezt nemcsak én képzelem, a többiek is megjegyzéseket tettek rá. Marykathie, a barátnőm, utána viszont azt az észrevételét taglalta nekem, milyen büszkén figyelt ENGEM! a pasas, mikor előadást tartottam! Különben meg hót ideg volt jódarabig, idegességében majdnem lebucskázott a lezárt lépcsőszakaszon is, úgy pattant vissza a biztosító szalagról, és fénysebességgel lőtt ki, nehogy követni tudjuk…(szokott ilyent csinálni). De ilyenkor sosem tudom, most a szitutól menekül? tőlem? vagy tényleg halaszthatatlan dolga van egy másik macával esetleg????
Na mindegy, ilyenkor enyhe bőgésroham egész este, barátnői vigasztalással körítve…aztán másnap, láss csudát, reggel már azzal fogadott a postaládám, hogy levelem jött tőle!!!!! 😀
Most akkor elolvadjak v. mi? Hullámvasút: pénteken le- szombaton föl….szóval bocsánatkérés persze semmi, csak hogy nem jutott idő rám (jó duma mi?) és akkor most küldjem azért el az anyagom neki!!!
folyt.köv.
Akció – reakció
2009 február 20. | Szerző: kisbeo
Nos másnap, “lesújtva bár, de törve nem” v. valami hasonló, szóval épp egy sminkbemutatón ültem, mikor szólt a telcsim…persze h. nem tudtam felvenni…utána nézem, gyanús ám a szám, nem az övé, de mintha lenne ilyen hivatalija?
Visszahívtam pár órával később amikor tudtam, erre ő szólt bele,egyből megismertem azt az életunt hangját 😉 mondom én vagyok…erre csak anynit kért h. adjak meg neki egy adatomat hivatalosan kellett neki. Megadtam, de semmi mást nem szólt, én sem…mifenét kellett volna?!
Erre másnap írt egy körlevelet, hogy a többiek is adják meg az adataikat, de ezt tök poénkodós stílusban, nagyon ritkán szokott így írni – és amit még sose tett, a levélben eljátszott a nevemmel….igaz másnak is “udvarolt” benne, úgyhogy nem vettem túl komolyan. De aztán megkérdeztem “tanácsadónőmet”, és ő azt mondta, hogy minden apróságra reagálni kell ilyenkor vmi poénosat mondta, úgyhogy visszaírtam h. köszönjük, h. elintézte nekünk a dolgokat, meg úgy írtam alá, ahogy ő játszott a nevemmel….
Nos egyelőre ennyi eddig…más nem történt. Hát meglátjuk mi lesz azon a programon, ahova megyünk hétfőn…
Oldal ajánlása emailben
X