Talán csók…

2009 január 21. | Szerző: kisbeo |

Nos hát tegnap is volt talink a klubban…és utána affranc érzés, mert lehetett volna puszi is meg tán más is…ha én merészebb vagyok és ő nem menekül…pedig “direkt” megszervezte h. a végére kettesben maradjunk, mindenkit elintegetett, utána viszont mégis elrohant….ki érti ezt? Most már azon gondolkoztam, hogy azért csak el lehetett volna kapni ott kettesben egy köszönet-puszira (ugyanis nekem csinált meg ott egy anyagot), amiből ki tudja, esetleg…más is lehetett volna??? 

Pedig már az elején azzal fogadott, h. hozta nekem az anyagot…csak aztán sokat kellett megbeszélnünk csoportosan..de közbe nagyon édes volt, mert amikor az egyik srác  példálózott velem, akkor egyből a védelmemre kelt nagy elánnal – tökre meghatódtam! 🙂 És persze megvolt a szokásos “féltékenykedés” is 🙂 VéPé felé, aki a csoporttársunk, kicsi, szőke srác és kifelé nagypofájú, de ari, befelé viszont olyan prűd! 🙂 De mindig nekiesik Olajbogyó, mert eleve van egyfajta rivalizálás köztük, ha meg felém tesz gesztust a srác, akkor kitör a parasztgyalázás…

De ezen gesztusoknak hála, már éreztem azt a nyitottságot, amit múltkor pl. nem, hogy igenis fontos vagyok neki, meg minden….akármilyen szinten is….de amikor végre tök egyedül maradtunk, akkor meg v. fáradt volt (amit mondogatott) vagy kitört belőle az Uránusza, ami menekül a kötöttségektől, mert alighogy megmutatta az anyagot, már sürgetetett is h. menjünk….de akkor meg miért kellett megvárni mindenkit h. elmenjen??? ha csak annyit akart, h. fogom és átküldöm neked emailen – ezt az ott eltöltött2-3 órában simán megtehette volna, nem?

Na jó, azért próbáltam hozzá kicsit odabújni, hagyta, de nem viszonozta, valószinüleg azért sem jutott nagyon eszembe puszizkodni…aztán elindultunk hazafelé…erre megyünk egy darabot, és akkor jutott eszébe, h. otthagyott vmit. Jó, akkor menjünk vissza, megmondtam, h. visszakísérem, ennek örült, de csak a kapuig kísértem, aztán már otthagytam…kicsit problémán van ezzel a ki kit kísér hazafelé metódussal, őszintén szólva. Mert ugye még azt sulykolták belém boldogult ifjúkoromban, h. a fiúk kísérik haza a lányokat, és akkor most én kísérgessek egy fiút???? kicsit ellenérzésem van/volt…de ha meg otthagyom, mint előtte oly soxor, akkor meg nem épül sehogy a kapcsolat…tudom ez hülyén hangzik, de mégis így van….utána kijött h. ez jó volt ez a kísérgetés – de azért még meggondolom a továbbiakban hogy legyen!

Viszont az tetszett h. marha zavarban volt, mind amikor a postaládájába kellett belépnie és én odahúzódtam mellé, kétszer is elütötte a belépési kódját, meg h. a cuccát is otthagyta…:)

Na és az is jó volt, h. ma elküldtem neki emailen a javított anyagom, erre rögtön! jött a válasz, h. igy-meg úgy ezt azt nézzek még meg benne – amiket kérdeztem még…egy időre rá én is válaszoltam, az már rövidebb és lazább volt, arra még nem jött válasz….

Ezt így átolvasva, tudom, elég nyvalygósnak hangzik, olyan nincs is semmi kapcsolat köztetek állásnak – de hát itt nem utalgattam vissza az elmúlt egy év történéseire, hogy hányszor közeledett és hányszor utasítottam el, meg hasonlók, szóval h. mik vannak a háttérben, de majd talán szép lassan mindenre fény derül….reméljük pozitivan:))))